Az eszköz IP-címe egy egyedi azonosító, amely információt tartalmaz az eszköz helyéről és elérhetőségi fokáról az eszközzel való kapcsolatfelvételhez.
Az eszközök IP-címének megléte a köztük lévő információcsere előfeltétele. Az „IP-cím” kifejezés egyszerűbb megértése érdekében analógiát vonhatunk egy jól ismert postai címmel, amely lehetővé teszi a levél vagy csomag kézbesítését egy szigorúan meghatározott címzetthez. Hasonló folyamat megy végbe, amikor információkat (üzeneteket) küldünk egyik eszközről a másikra. Ebben a műveletben a postai cím szerepét az IP-cím játssza. Az IP rövidítés az "Internet Protocol" rövidítése, és egy olyan szabályrendszerre utal, amely meghatározza az interneten (helyi hálózaton) elküldött adatok formátumát.
IP-cím eszközspecifikációi
A szabványos IP-cím, amelyet a hálózaton láthatunk, egy számkészlet, amelyet 4 csoportra osztanak pontok segítségével.
A 192.168.0.1 a legtöbb útválasztó és modem leggyakoribb IP-címe. Sokan közülünk többször beírtuk ezt a karakterkombinációt, hogy belépjünk a modem vagy az útválasztó beállítási menüjébe.
A fenti címben 4 szám található, amelyek mindegyike nyolcjegyű bináris számként van ábrázolva. Értékei a 0000 0000 és 1111 1111 közötti tartományban írhatók le. A leírás decimális jelöléssel is írható, és 0-tól 255-ig terjedhet (256 érték).
Ebben az esetben a címtartomány 0.0.0.0 és 255.255.255.255 között van. Az összes lehetséges bejegyzés, azaz az IP-cím megszámlálásakor a 4 294 967 296 számot kapjuk.
A fenti rekordformátum neve IPv4, és a cím szabványos 32 bites formája. Jelenleg ez a legnépszerűbb és legkeresettebb a hálózaton. Azonban nem az IPv4 az egyetlen lehetséges, létezik egy 128 bites IPv6 szabvány is. Az ebben a formátumban lévő címek számának olyan értéke van, hogy bolygónk minden lakója számára több billió címet biztosít.
Leírásunkban ragaszkodunk az IPv4 szabványhoz, azonban az összes szabály és alapelv nagyon releváns az IPv6 számára.
Az IP-cím összetétele
A szabványos IP-cím nem csupán számok halmaza, ez a bejegyzés információkat tartalmaz, és szerkezetileg két részre osztható:
- gazdaszámok,
- hálózati szám.
Például az ismerős 192.168.1.34 címbejegyzés a következő információkat tartalmazza:
- 192.168.1 – hálózat száma,
- A 34 az eszköz (gazdaszám) száma.
Egyébként ugyanazon a hálózaton lévő összes eszköz 192.168.1-ről indul. Ha az eszköz IP-címe tartalmazza a 192.168.2 bejegyzést, akkor nem tud kapcsolatba lépni az előző eszközzel (192.168.1). Az ilyen eszközök egymáshoz csatlakoztatásához külön útválasztóra lesz szüksége, amely biztosítja a feladat végrehajtását. Ez az útválasztó hídként fog működni – az egyik hálózatról származó adatok átjuthatnak rajta egy másik hálózatba.
IP-cím besorolása
Az IP-címekkel végzett munka egyszerűsítése érdekében a következő típusok szerint vannak osztályozva.
- A osztály – nagy hálózatok.
- B osztály – közepes hálózatok.
- C osztály – kis hálózatok.
- D osztály – 127.0.0.0 formátumú fenntartott címek (localhost).
- E osztály – fenntartott címek 192.168.X.X. formátumban. (A modemek és útválasztók azonosítója).
A rendelkezésre álló IP-címek látszólag nagy száma ellenére a hálózaton lévő eszközök (gazdagépek) számához képest kevés van belőlük. Ez a probléma az IPv6 szabvány szerinti IP-címek aktív használatára való áttéréshez vezetett az internetszolgáltatók munkájában. Ha azonban egy IPv4 formátumú cím könnyen konvertálható IPv6-ba, akkor többé nem lehet visszakonvertálni IPv4-re.
Tekintettel arra, hogy nem minden szolgáltató helyezte át előfizetőit az IPv4 formátumról az IPv6 formátumra, mindkét cím domináns a hálózatban. A különböző szabványok kombinált használatának problémája az összeférhetetlenségük, és ennek megoldására egy speciális, "tunneling" nevű algoritmust használnak. Ez egy speciális csatorna létrehozásából áll, amelyen keresztül a különböző IP-címekkel rendelkező eszközök információt cserélhetnek.
Az IP-cím eszköz funkcióinak ismerete előfeltétele, ha önállóan kell hálózatokat terveznie, valamint számos egyéb, az internet és a helyi hálózatok beállításával kapcsolatos feladat megoldása során.
