Alhálózat kalkulátor

Add a webhelyhez Metaadat

Egyéb eszközök

Alhálózat kalkulátor

Alhálózat kalkulátor

Az eszköz IP-címe egy egyedi azonosító, amely információt tartalmaz az eszköz helyéről és elérhetőségi fokáról az eszközzel való kapcsolatfelvételhez.

Az eszközök IP-címének megléte a köztük lévő információcsere előfeltétele. Az „IP-cím” kifejezés egyszerűbb megértése érdekében analógiát vonhatunk egy jól ismert postai címmel, amely lehetővé teszi a levél vagy csomag kézbesítését egy szigorúan meghatározott címzetthez. Hasonló folyamat megy végbe, amikor információkat (üzeneteket) küldünk egyik eszközről a másikra. Ebben a műveletben a postai cím szerepét az IP-cím játssza. Az IP rövidítés az "Internet Protocol" rövidítése, és egy olyan szabályrendszerre utal, amely meghatározza az interneten (helyi hálózaton) elküldött adatok formátumát.

IP-cím eszközspecifikációi

A szabványos IP-cím, amelyet a hálózaton láthatunk, egy számkészlet, amelyet 4 csoportra osztanak pontok segítségével.

A 192.168.0.1 a legtöbb útválasztó és modem leggyakoribb IP-címe. Sokan közülünk többször beírtuk ezt a karakterkombinációt, hogy belépjünk a modem vagy az útválasztó beállítási menüjébe.

A fenti címben 4 szám található, amelyek mindegyike nyolcjegyű bináris számként van ábrázolva. Értékei a 0000 0000 és 1111 1111 közötti tartományban írhatók le. A leírás decimális jelöléssel is írható, és 0-tól 255-ig terjedhet (256 érték).

Ebben az esetben a címtartomány 0.0.0.0 és 255.255.255.255 között van. Az összes lehetséges bejegyzés, azaz az IP-cím megszámlálásakor a 4 294 967 296 számot kapjuk.

A fenti rekordformátum neve IPv4, és a cím szabványos 32 bites formája. Jelenleg ez a legnépszerűbb és legkeresettebb a hálózaton. Azonban nem az IPv4 az egyetlen lehetséges, létezik egy 128 bites IPv6 szabvány is. Az ebben a formátumban lévő címek számának olyan értéke van, hogy bolygónk minden lakója számára több billió címet biztosít.

Leírásunkban ragaszkodunk az IPv4 szabványhoz, azonban az összes szabály és alapelv nagyon releváns az IPv6 számára.

Az IP-cím összetétele

A szabványos IP-cím nem csupán számok halmaza, ez a bejegyzés információkat tartalmaz, és szerkezetileg két részre osztható:

  • gazdaszámok,
  • hálózati szám.

Például az ismerős 192.168.1.34 címbejegyzés a következő információkat tartalmazza:

  • 192.168.1 – hálózat száma,
  • A 34 az eszköz (gazdaszám) száma.

Egyébként ugyanazon a hálózaton lévő összes eszköz 192.168.1-ről indul. Ha az eszköz IP-címe tartalmazza a 192.168.2 bejegyzést, akkor nem tud kapcsolatba lépni az előző eszközzel (192.168.1). Az ilyen eszközök egymáshoz csatlakoztatásához külön útválasztóra lesz szüksége, amely biztosítja a feladat végrehajtását. Ez az útválasztó hídként fog működni – az egyik hálózatról származó adatok átjuthatnak rajta egy másik hálózatba.

IP-cím besorolása

Az IP-címekkel végzett munka egyszerűsítése érdekében a következő típusok szerint vannak osztályozva.

  • A osztály – nagy hálózatok.
  • B osztály – közepes hálózatok.
  • C osztály – kis hálózatok.
  • D osztály – 127.0.0.0 formátumú fenntartott címek (localhost).
  • E osztály – fenntartott címek 192.168.X.X. formátumban. (A modemek és útválasztók azonosítója).

A rendelkezésre álló IP-címek látszólag nagy száma ellenére a hálózaton lévő eszközök (gazdagépek) számához képest kevés van belőlük. Ez a probléma az IPv6 szabvány szerinti IP-címek aktív használatára való áttéréshez vezetett az internetszolgáltatók munkájában. Ha azonban egy IPv4 formátumú cím könnyen konvertálható IPv6-ba, akkor többé nem lehet visszakonvertálni IPv4-re.

Tekintettel arra, hogy nem minden szolgáltató helyezte át előfizetőit az IPv4 formátumról az IPv6 formátumra, mindkét cím domináns a hálózatban. A különböző szabványok kombinált használatának problémája az összeférhetetlenségük, és ennek megoldására egy speciális, "tunneling" nevű algoritmust használnak. Ez egy speciális csatorna létrehozásából áll, amelyen keresztül a különböző IP-címekkel rendelkező eszközök információt cserélhetnek.

Az IP-cím eszköz funkcióinak ismerete előfeltétele, ha önállóan kell hálózatokat terveznie, valamint számos egyéb, az internet és a helyi hálózatok beállításával kapcsolatos feladat megoldása során.

Alhálózati maszk kalkulátor

Alhálózati maszk kalkulátor

Az alhálózati maszk egy speciális algoritmus, amely lehetővé teszi a hálózati szám és az eszköz (gazdagép) számának kinyerését egy IP-címből. Vizuálisan az alhálózati maszk bejegyzés könnyen összetéveszthető egy normál IP-címmel, de valójában a jelölése egyesek és nullák sorozatát tartalmazza, amely megmutatja, hogy az IP-címben hány bitet foglal el a hálózat száma, és hány bitet. az eszköz (gazdaszáma) szerint vannak.

Emellett az algoritmus segítségével több alhálózat is létrejön egyetlen nagy hálózaton belül. Ha ezt a módszert alkalmazzák, az alhálózatok egyetlen, útválasztóként funkcionáló számítógép segítségével csatlakoztathatók. Ez a megközelítés lehetővé teszi, hogy a különböző hálózatokból származó gazdagépek kapcsolódjanak egymáshoz.

Mi az alhálózati maszk és hogyan kell kiszámítani

Az alhálózati maszk, akárcsak az IP-cím, négy számból áll: 255.255.0.0.

A bejegyzés eleje vizuálisan egy IP-cím formátumára hasonlít. Ha a fenti bejegyzést bináris kódban ábrázoljuk, akkor a következő sorrendet kapjuk: 1111 1111 0000 0000. Ebben a bejegyzésben a nullák az eszköz (gazda) számról, az egyesek pedig a hálózat számáról adnak információt.

Maszk létrehozásához általában használja az "ÉS" és a "NEM" logikai operátorokat. Működésük ismeretében gyakorlatilag bármelyik IP-címről megkaphatjuk az alhálózati maszkot.

Az alhálózati maszk kiválasztása

A legtöbb esetben az alhálózati maszk programozással van beállítva. Ez megtehető a szerver vagy a rendszer konfigurálásakor. Ahhoz, hogy a felhasználó megtudja az alhálózati maszkot, meg kell találnia annak leírását, amely a speciális hálózati beállításokban található.

A maszk a hálózati szám bitjeinek számáról tartalmaz információkat. Például egy nagy hálózatnál csak az első szám szám: 255.0.0.0. Kis hálózat esetén a 255.255.255.0 bejegyzés lesz releváns, amelyben a hálózat számát az első három szám jelzi.

Az alhálózati maszkok használatának másik módja

Az eszköz- és hálózatszámok alhálózati maszk használatával történő kiemelése nem az egyetlen hasznos funkciójuk.

Ezzel az algoritmussal a nagy hálózatokat kisebb hálózatokra lehet osztani. Például akkor élhetünk ezzel a lehetőséggel, ha azzal a feladattal állunk szemben, hogy a vállalat általános hálózatát egymástól elkülönülő, de ugyanabban az épületben elhelyezkedő részlegekre, irodákra osszuk fel.

Tegyük fel, hogy a hálózat száma 185.12.0.0, maszkja pedig 255.255.0.0. Ez a hálózat több mint 65 000 eszközt képes biztosítani, ami elegendő ahhoz, hogy egy irodában minden számítógép elférjen.

De mit tegyünk, ha több kis irodánk van ugyanabban az épületben, és mindegyiket csatlakoztatni kell a hálózathoz? Egy új hálózat létrehozása több tízezer IP-címmel minden egyes irodához meglehetősen irracionális megoldás. Ezért úgy gondoljuk, hogy a legpraktikusabb kiút a helyzetből az, ha a 185.12.0.0 hálózatot külön alhálózatokra bontjuk.

A feladat végrehajtásához a 255.255.0.0 helyett a 255.255.255.0 maszkot használjuk. Ennek eredményeként 256 kis alhálózatunk lesz egy nagy alhálózaton belül. Mindegyik alhálózat 256 eszközt képes támogatni.

Egy több eszközzel rendelkező irodában használhatjuk a 255.255.254.0 maszkot. Ezzel akár 512 eszközt is csatlakoztathatunk a hálózathoz, azonban az alhálózatok száma 128-ra csökken.

Hogyan kell számolni az alhálózatokat

Gyakran szükségessé válik az alhálózati maszk kiszámítása – ez olyan esetekben fontos, amikor fontos meghatároznunk az IP-címek számát egy alhálózatban, vagy olyan eszközöket kell konfigurálni, mint a modem, útválasztó stb.

Azok számára, akik manuálisan szeretnék kiszámítani az alhálózatok számát, használhatják az univerzális alapképletet:

232 - N - 2,

ahol N az alhálózat hossza (bitek száma).

Azonban ritkán számolja meg valaki manuálisan az alhálózatok számát, mert erre a célra speciális számológépek találhatók a hálózaton, amelyek lehetővé teszik az összes számítás online elvégzését.

Az alhálózati maszk kiszámítása meglehetősen összetett feladat, amelynek megvalósításához ismerni kell a hálózatépítés alapjait. Ennek a feladatnak az egyszerűsítésére azonban a szakértők speciális számológépeket készítettek, amelyek nagyban leegyszerűsíthetik az alhálózati maszk kiszámítását az összes kezdeti adat jelenlétében.